NE!

egy hét

Szóval pont egy hete ebben a pillanatban látta meg Zsófi a nagyvilágot, amikor kiszáguldott belőlem.

Őrület. 

Még mindig nem tudok napirendre térni az egész dolgon, se azon hogy vége a terhességnek, se azon hogy itt szuszog épp tejkómában mellettem ez a kis ziziszagú csodalény.

Sokat bőgök, ezért se tudok még semmit összeszedetten írni, mert csak rágondolok valamire és folyik a könnyem-taknyom. Igen, tudom, rakás hormon szórakozik velem, de akkor is döbbenet hogy mennyire nem tudom kontrollálni a sírást. 

Az egyik legfurább hogy ugyan maga a terhesség egyáltalán nem hiányzik, pedig ezt sok helyen olvastam, mégis maga az út, mint egy Camino, most hogy véget ért, rettenetesen nagy űrt hagyott maga után. Ahhoz tudnám hasonlítani (messziről, hunyorogva), mint amikor egy nagyon nagyon jó könyvet olvas az ember és véget ér. Komolyan, amikor mentem már felöltözve a kórházban körbe a nővérektől, dokiktól elköszönni, csak egy-két szót tudtam kipréselni, hogy ne előttük bőgjek egy kiadósat. Mint egy Spielberg film végfőcíménél...

Aztán meg ugye a bőgés azon amikor Zsófi a szemembe néz, vagy egyáltalán. Lélegzik.

Apropó lélegzés: eleinte tiltakoztam hogy tesóm odaadja a légzésfigyelőt, mondván mi a fenének, nos, az első - még légzésfigyelő nélküli - este után éveket öregedtem: állandóan felkeltem megnézni hogy vesz-e még egyáltalán levegőt. 

Olyan illékonynak tűnik, álomszerűnek, hogy ez hihetetlen hogy egyszer csak itt terem egy ilyen pici, törékeny csomag.

Szóval asszem innentől (nálam is) nyálblog.

Ezt illusztrálandó egy kép, amin épp a bölcsőben szuszog az eb-szemű én-szájú gyerek.

mirwen | 18:45 | |

Képek

mirwen | 17:52 | |

életjel

Vagyok, sőt, vagyunk, csak épp net és laptop és gépezési kedv nélkül, még a kórházban. Hétfőn-kedden mehetünk haza, majd otthonról jobban lesz talán kedvem írni. Mondjuk nem is az írással van a baj, mert kedvem az lenne, nem is kevés, egy csomó mindent szeretnék írni, megosztani, elmesélni, de nincs időm, mert non-stop csodálnom kell egy gyereket itt mellettem.

Nem egy Anne Geddes modell, azt látom én is, de számomra elképesztően csodálatos élmény volt amikor először a szemembe nézett, és eb nézett vissza rám. 

Na, majd még mesélek

mirwen | 15:37 | |

Hello World!

hát mégsem ragasztunk centit. 

Tegnap a 18:45-kor megérkezett HRH. I. Zsófia főhercegné. Paraméterek: 3050 gramm, 50 centi. És lány. És olyan pontos mint az anyja sosem volt.

Eddig Vilma fedőnéven volt, mert azt vettem észre hogy ha bizonytalan az ember, akkor lecsapnak rá. 

A szülésről: a vajúdás megagigaszar, a tolásos rész a vártnál ezermilliószor jobb és rövidebb, a végén vége lesz, és slusszpoénnak még egy gyereket is adnak. 

Aki most itt fekszik mellettem, mert rooming-in, úgyhogy most ennyit írok, mert nem érvényes gyerek mellett/helyett laptopot szorongatni. Majd egyszer mindent megírok.

Addig is nagyon nagyon köszönjük a ránk gondolást, drukkokat és a minden jót!

mirwen | 11:01 | |

T-0

Hát ez is elérkezett...

Mondjuk az is igaz hogy hajnal kettő óta elkezdtem görcsölni, de még rendszertelen is meg valószínű csak jóslók, de akkor is kezd komolyodni a dolog, úgy néz ki. Azért vicces lenne ha tényleg ma születne meg...

mirwen | 7:58 | |

Erotika parádé

Ma is voltam NST-n, már azt se tudom hanyadik, tiszta rutinosan megyek, szerintem már felcsatolni is tudnám a cuccost, kiértékelni meg már pláne megy. 

Az NST-s szobában van ugye öt CTG gép, és azokra kötik a soron következő öt kismamát. Ez egy olyan szerkentyű (Cardio TokoGráf) hogy van két tappancsa meg egy kapcsoló, amit a kezedbe nyomnak, az egyik tappancsot a baba szive fölé próbálják passzítani, a másikat a gömbölyhas tetejére, és te meg nyomkodod a kezedben lévő kapcsolót amikor érzed hogy megmozdul a gyerek. Egy fél órát lóg mindenki minimum a gépen, ezalatt mint egy szeizmográf megy a gép melletted, és jegyzeteli a gyerek szívhangját a folyamatos papírcsíkra, meg a másik meg a(z esetleges) méhösszehúzódásokat. És ha minden oké, akkor úgy 120-160 közötti a szívdobogás a gyereknél, ha meg megmozdul meredeken felszökik, mint amikor mi mondjuk bicajozunk... Ez az alapeset, amit NST-nek, azaz Non Stress Test-nek hívnak. 

Ma viszont volt szerencsém megnézni egy terheléses tesztet, amit EST-nek, emlő stimuláció tesztnek* hívnak, és miután rákötik az emberre a tappancsokat, felszólították a csajt hogy "kismama, akkor öt percig morzsolgassa a jobb mellbimbóját, majd egy perc szünet, aztán mindkét kezével morzsolgassa a mindkét mellbimbóját, majd egy perc szünet, és folytassa így kétperc-egypercesével tovább amíg szólok".  Nem is mertem odanézni, nem akartam szegény csajt még jobban zavarba hozni, de láttam az elképedést a később a szobába belépő kismamák szemében, amikor az a látvány fogadja őket hogy ül mindenki a gépeknél, de az egyik csaj a sarokban épp körkörösen mellileg izgatja magát...

Vicces dolog ez a terhesség ám néha.

*: az emlő stimulációja méhösszehúzódást válthat ki. extrém esetben még a szülést is el tudja indítani amikor még nem is kéne akkor is, de általában persze nem.

mirwen | 16:06 | |

T-1

hát igen, még mindig egyben. Ma vágtam az utolsó centit, holnap stagnálunk, holnaputántól meg már celluxot fogok reggel apámtól kérni...

Eb itt aludt ma is (most már egyre sűrűbben), azért jó lenne elkapni az indulást együtt. Már iszonyú ölelési megvonási tüneteim vannak. Eb nélkül semmi sem jó.

mirwen | 7:36 | |

T-2

Tiszta hó minden. Igazából teljesült minden kívánságom: nem lett koraszülött, és havas a táj. 

Tegnap intéztünk egy csomó mindent a városban is, meg otthon is, este például függönyt varrtunk tesómmal, bár vicces ahogy nem tudok felkelni a földről ha leültem, csak úgy, hogy előbb négykézlábra állok.

mirwen | 9:29 | |

T-3

mirwen | 8:48 | |

The Blanket S02E02

...mert ugye van egy ilyen sorozatunk is, amit valahol decemberben kezdtem el hanyagolni. Egész egyszerűen nem jutott rá idő, aztán meg elkezdtem tologatni, hogy majd ha lejövök anyámékhoz, namajdakkor...

...és igen, végre az előbb befejeztem az utolsó (77.) kisnégyzet körbehorgolását... Már "csak" össze kell varrni/horgolni őket. Lehet hogy erre vár a gyerek, hogy addig nem jön, amíg kész nincs a takarója, de nagyobb valószínűségét érzem egy zacskónyi horgolt négyzetecskének, amik majd valami szekrény alján fog porosodni... Azért holnap nekikezdek.

mirwen | 23:12 | |

T-4

Tegnap bevetettük az utolsó gyerek indító módszert.

A Cirque de Soleil igazgatója sírva könyörgött volna hogy lépjünk be a társulatba.

mirwen | 8:46 | |

Arborétum

Ma, a reggeli NST után - mivel még mindig semmi de semmi jel arra hogy lenne valaha is a közeljövőben valami -, kocsiba ültünk, és meg se álltunk a Szarvasi Arborétumig, egy hatalmasat sétáltunk, építettünk egy nagy hóembert, utána meg egy aranyos és finom helyi kis cukrászdában ettünk egy-egy sütit egy kávéval, miközben be-be kukkantottunk a konyhájukba, ahol ketten készítették a következő adagokat. 

Hát ilyesmik történnek mostanság, ha bármi más, úgyis szólok. 

mirwen | 17:30 | |

T-5

Itt van eb, mindjárt megyünk NST-re megint.

Amikor nyáron megtudtam hogy terhes vagyok, és kiszámoltam hogy 2009 február 19 a várható időpont, akkor valahogy végig azt gondoltam hogy ez a gyerek mégiscsak korábban fog megérkezni, és én a mai napot mondtam mindenkinek. Mondjuk még van a napból, úgyhogy fene tudja, majd meglátjuk. 

mirwen | 8:34 | |

T-6

Kilenc órát aludtam. Tényleg, nem is meséltem, hogy olvastam, hogy a terhesség vége felé jönnek a "vivid dream"-ek, de még én is meglepődtem hogy mennyire igaz. Iszonyúan életszerű, színes szélesvásznú filmadaptációk, dolby surround-ban. Reggelente kell az a pár tíz perc hogy leszűrjem mi is ténylegesen a valóság, és hol végződik az álom. 

Ma is épp valami ruganyos testű tornászlány voltam, akinek épp egy sármos fiatal angol srác udvarolt tört magyarsággal...

mirwen | 8:59 | |

Zárkóz

Elkezdődött a "na? hogy vagy? egyben még?" özön. És nekem nagyon nincs kedvem ehhez, pedig tudom hogy jó szándék, meg kedvesség meg minden, de valahogy nem megy se a telefont felvenni, se email-re válaszolni, úgyhogy szégyen, nem szégyen, nem veszem fel és nem válaszolok.

Majd mindenki mindent meg fog tudni, vagyok olyan hülye hogy már megszerveztem hogy hogy fogok blogolni a kórházból, meg mobilinternet, meg minden, de most valahogy szeretnék még megmaradni magamnak, magammal, egyedül. 

Haha, egyedül. Milyen ironikus.

mirwen | 16:09 | |

39w0d

Ma betöltöttem a 39. hetet, kezdem a 40.-et, és még 7 nap van hátra. Scary.

A gyerek statisztikailag 3250 gramm és 48 centi.

Most jöttem ultrahangról, ami szerint a gyerek 3334 gramm, átlagos nagyságú, átlagos súlyú, és 92mm átmérőjű a feje. Ismét nem tudták megnézni alulról az alvázát, úgyhogy lehet hogy befigyel még a végén egy meglepetés kisfiú... 

A magzatvíz mennyisége is normál, jó a köldökzsinór-áramlás és a méhlepény is csak I-II. fokon érett, úgyhogy az ultrahang szerint is még elvan bent mint a befőtt.

Lábam akkorára bír dagadni hogy a cipőmet nem tudom felvenni, ülni már - pl kocsiban - nem az igazi, a gyereknél szerintem egy nagy darab deszka van, azzal támasztja ki magát úgy hogy felpolcolja a bordámat. 

Idehaza vagyok anyámékkal, most már jó hogy közel a kórház, maga a tudat is megnyugtat. Pl most is szombaton megyek legközelebb NST-re újra. Jó hogy már ilyen sűrűn figyelnek oda, engem legalábbis megnyugtat.

mirwen | 12:21 | |

T-7

mirwen | 8:14 | |

T-8

Tegnap volt NST (ha jól számolom a hetedik azzal a plusz1-el amit a szülőszobán abszolváltam), meg lejött eb és itt is aludt. Jön újra majd pénteken. 

mirwen | 7:08 | |

T-9

Sosem lesz ebből gyerek már szerintem.

Tegnap azért még elmentem fodrászhoz, ma útbaejtek egy kozmetikust is (tesóm teljesen megrökönyödött hogy csak szemöldökszedésre megyek, hogy miért nem gyantáztatni. Majd biztos most kezdek el gyantáztatni, ráadásul pont ott. Inkább szülök. Sünt.), ilyen utolsó lehetőség szintjén, de amennyire híre hamva sincs a szülésnek, lehet hogy két hét múlva mehetek újra.

mirwen | 8:37 | |

Countdown

mirwen | 8:29 | |