2010. február 10., szerda

maijo 4

ma kétségkívül a legjobb pillanat az volt amikor visszahuzgáltam Zsófi kislábujját, és megszűnt a ficam.

Talán délben, lefektetéskor rúghatta el, még fel is jajdult, de azthittem a sarkát ütötte be amikor feküdt és a rácsokat rugdosta a nagy aludni akarásban, aztán egész délután minden baja volt, de nem tudtam rájönni hogy mi lehet, míg aztán kétszer is megtörtént hogy felvette az apja, illetve J, és mindkétszer ordított látszólag a semmi miatt, a számára amúgy két legkedvesebb ember kezében... ez már felettéb gyanús volt mindenkinek, úgyhogy tüzetes átvizsgálásra kerítettünk sort, hogy hátha szúrja valami, vagy szálka, vagy akármi, és akkor vettem észre hogy a kisujja furcsán meg volt csavarodva, meg kicsit piros volt. Tapintásra meg lehetett érezni hogy hülyén állnak a csontok benne.

Pánik: eltört a kislábujja így utazás előtt egy nappal, most mi lesz szegénnyel?! Védőnő 1 nem veszi fel. Ügyelet foglalt, Védőnő 2 felveszi, és megnyugtat hogy 1: úgysem lehet mit csinálni vele, 2: szerinte nem eltörött hanem ficamodott. Ez teljesen jól passzolt mint diagnózis, mert se lila nem volt az ujj, se nem igazán ordított ha hozzáértünk, csak akkor ha memozdítottuk.  Úgyhogy el akartam vinni az ügyeletre hogy csinálják meg de Védőnő2 lebeszélt, mondván ezt mi is meg tudjuk csinálni.

Nem kicsit voltam ez ügyben szkeptikus, de nekifogtunk: eb lefogta, én meg elkezdtem finoman kifelé simítani, húzni, amíg úgy nem nézett ki az az ujj mint előtte, és akkor bizonyosodtunk meg arról hogy tényleg ficam volt, amikor az ujj-visszatétel után mintha egy teljesen másik Zsófit kaptunk volna vissza: újra jókedvű lett meg rohangálós.

mirwen | 1:14 | | Ez jó! |

2010. február 9., kedd

maijo3

a Hó. az összes borzasztó mellékkörülményével együtt rettentően szeretem ezt a normális havas telet. Ha tél, akkor legyen hideg. Ha hideg, akkor legyen hó. Ha hó, akkor viszont legyen legalább 30 centi. És voilá, itt van minden.

Ha nincs hó, akkor mindig azt várom hogy mikor lesz már melegebb, meg zöld meg tavasz, az meg ugye januárban/február elején még odébb van, de így legalább pontosan tudom hogy nem a tavaszt kell várni, hanem a telet kell kihasználni: szánkózni, hóembert építeni, havat fotózni és madarakat etetni.

hó

mirwen | 10:21 | | Ez jó! |

2010. február 8., hétfő

töpreng

már csak azt nem találtam ki hogy az aktuális vinnyogásaimat hova írjam, mert úgy elég disszonáns lenne a "maijó"-s kísérletem... lehet hogy másik blogot kéne nyitni az életigenlésre

mirwen | 18:33 | | Ez jó! |

maijo 2

kenyer

a frissen sült kenyér illata.

Igaz hogy szétrepedt és kicsit még ragacsos is a belseje, de mindenkinek ízlett.

mirwen | 1:14 | | Ez jó! |

2010. február 7., vasárnap

vajon

soulemama nagy-nagy kedvenc most már egy ideje, amikor ráakadtam, egy kis beleolvasás után rögtön tudtam hogy ezt elejétől a végéig végig kell olvassam, úgyhogy kezdtem 2005-ben, és két hét alatt esténként végigolvastam, úgy hogy beosztogattam hogy maradjon másnapra is. Nagyon nagyon tetszik az életfelfogása, az ITT és MOST-ban éléssel, az apró örömök keresése az életben, a két kezi otthon, stb. Tiszta terápia már olvasni is, még nagyobb jó érzés mikor foganatja lesz, megvalósul (sült azóta újra kenyér, elővettem a textilpelusokat, csináltam egy üzenőtáblát, próbáltam többet kirándulni a gyerekkel, kipróbáltam a kötést és egyre jobban értékelem az amúgy utált régi ágyneműhuzatokat és törölközőket. szmájli.)

Már nem emlékszem pontosan hogy mikor és hol de volt valami olyasmiről szó egyszer hogy egy hónap amikor minden nap megírta hogy aznap mi volt a jó.

Nagy kihívás ez nekem, a lusta, pesszimista, kishitű paranoiásnak, de azthiszem belevágok. Biztos nem olyan érdekes mint a picsogás, de most ez egy ilyen próba. nekem.

mirwen | 1:19 | | Ez jó! |

éjjel

mostanában elég gyakran maradok fent kora hajnalig, van hogy háromkor megyek aludni. Ez mondjuk nem jellemző, de a hajnal 1 órási fekvés az igen.

A gyerek elalszik legkésőbb úgy 10-ig, aztán eb is kidől éjfél felé, és egyedül maradok a laptoppal. Egy darabig még pötyögök meg netezek - leginkább olvasok, aztán felkerekedek lefeküdni, azaz kimegyek az erkélyre és elnézem az alvó házat szembe - ilyenkor általában már szinte egyik ablakban sincs fény -, a hó miatt puha és tiszta minden, szemben a hegyen most jól látszanak a lombtalan oldalban a házak fényei és a nátrimgőz lámpáktól tiszta narancssárga az ég meg minden. Beszívom a hideg levegőt, hagyom hogy csípje a bőröm kicsit a mínusz, majd nyitva hagyom az ajtót és kicsit még összerakodok a lakásban csak úgy nagyjából, meg amit csendesen lehet. Bemegyek a hálóba, ott alszanak mind a ketten, kinyitom ott is az ablakot hogy átszellőzzön a szoba, közben még utolsó kör a lakásban, átöltözöm, gyereknek bekészítem a tápot. Majd becsukom az erkélyajtót és megetetem Zsófit, ablak is becsuk és alszunk.

legkedvencebb időszakom ez.

mirwen | 1:06 | | Ez jó! |

2010. február 5., péntek

impulzus

kisebb-nagyobb hullámokban tör rám, és akkor menthetetlenül befed, ...egy darabig, majd utána szintea azonnal vége.

Mindennel így vagyok. akkor ez most kényszeresség? Mint például a fórumok: Fórum A, két évig 120%, aztán drasztikus zuhanás kábé egy hét alatt 0%-ra. Fórum B szintén, és azóta volt C is és D is.

Kisállatok: volt itt a lakásban aranyhalam, papagájom, degum, két macskám (és végül a kutyám is, de azt mondjuk rögtön anyámékhoz vittem le hogy kertesházban normális életkörülményei legyenek). Ezek is úgy, hogy pl mire meglett a degu, addigra már a tenyésztését is kívülről tudtam.

Hobbik, időtöltések, meg úgy egyáltalán, minden így megy. A legutóbbi trendjeim a teljesség igénye nélkül: rápörgés a "D" fórumra, másfél évig, hirtelen több mint kétezer hozzászólással, majd most már alig tudom magam rávenni hogy megynissam... rápörgés a twitterre, aztán kifújt úgy négy-öt hónap alatt. Rápörgés a sminkre, annyira hogy a végén már floridából rendeltem egy akkora dobozzal hogy még a vám se volt kevés, de mire megérkezett, már igazából ki se bontottam. Kicsit később súlyos facebook-alkalmazás addikció, amit már most érzem hogy leszállóágban van.

de a legtragikomikusabb mostanában a kötés volt: Sose tudtam kötni, én a horgolós fajta vagyok (aki ugye nekiáll egy babatakarónak, de sose fejezi be. bahh....), mert az ment, ellentétben a kötéssel, ami meg nagyon nem amikor meg akartak tanítani valami nagynénik amikor kislány voltam , viszont annyi szépet és érdekeset olvastam mostanában, hogy úgy voltam vele hogy nehogymár ne tudjam megtanulni. És ez persze úgy egy hete a Müller közepén tört rám, ahol meg csak zoknifonalat meg 3-as zoknikötőtűt lehetett akkor épp kapni, úgyhogy aznap este majd' kifolyt a szemem, ahogy váltogattam a mini tű - vékony fonal-ról a youtube-ra (ami nem épp ideális két elfoglalt kézzel, amikor csomószor pauzézni kéne, ... már azon voltam hogy lábbal fogom nyomkodni a space-t, amikor eb felajánlotta értékes billentyűnyomkodós szolgáltatását). De megtanultam a láncok felhurkolását, aztán a sima, meg fordított kötést is, hogy hogy lesz szép egyforma a kötés: ha váltogatjuk a kettőt, úgyhogy azt is kötöttem gyorsan. Másnap aztán leesett a tantusz hogy miért fura ez a kötés, mert nem értettem hogy mi a pláne abban hogy mindegyik sornál cserélgetni kell a gombolyag helyét, hogy így jár az aki youtube-ról tanul kötni, és a sima kötést egy ausztrál videóról, a fordítottat meg egy amerikai videóról tanulja (a szemfelszedés mellesleg japán volt), és így az egyiket continental a másikat english sztájl tanultam meg. IJ.

kötés 1 

Még két este szórakoztam a sima meg a fordított európai meg az angol váltogatásán, variálásán a zoknikötősűs cuccal, böngésztem a kötés tutorialokat tovább, míg tegnap este ráakadtam egy  csavart minta oktatóvideóra, amitől leesett az állam, mert mindig is azthittem hogy ez a kötés csimborasszója, az alfája és ómegája, és csak a beavatottak ismerhetik a titkát, de ők is kizárólag negyven felett, és csakis hitaszékben köthető, de lehullt a lepel, és kiderült hogy Óz állt a szerkezet mögött tök egyszerű. Úgyhogy a következő - otthonról hozatott nagyanyai hagyaték maradék vastagabb fonál és 5-ös tű - darabnál már gondoltam hogy egy életem egy halálom, ki kell próbáljam. Aztán 10 szem után még a szemszaporítással is bepróbálkoztam sikerrel, majd nekifutottam a csöveknek, meg utána a csavarásnak is. Ilyen cső-tű helyett az egyik zoknikötőtűt raktam rá a három szemre először egy hirtelen narancshéj stopperral, következő csavarásnál szofisztikáltabb megoldást kerestem (mert megettem a nagy koncentrációban a narancs héját is) és rá celluxoltam, de sikerült.

kötés 2

És már nincs is tovább értelme a kötésnek, legalábbis érzem hogy már nem vonz annyira... kész vége, kimerült, úgyhogy álljon itt a kép életem első és egyben (eddig) utolsó két kötéséről mementónak.

(de a bloggal kapcsolatban optimista vagyok, mert 8 év az azért csak nyolc év. még gombócból is sok, nemhogy impulzusból)

mirwen | 0:24 | | Ez jó! |

2010. február 4., csütörtök

fb vs fb

pontosan ez történik itt is

mirwen | 18:05 | | Ez jó! |

2010. január 28., csütörtök

finnland

Mínusz huszonhat fok van most épp finnországban, azon belül is Helsinkiben. Épp ott tartózkodtak senoiék, és ők mérték. Hogy miért is izgalmas, nos azért mert kevesebb mint két hét múlva megyünk mi is. áááááááááááááááááááá. nem kicsit fosok.

mirwen | 0:52 | | Ez jó! |

2010. január 19., kedd

11. hónap

Adatok: hosszra még mindig nincs semmi konkrét, maximum az hogy kezdenek a mostani bodyjai kicsinek bizonyulni. Súlyra meg tegnap lépte át ebben a hónapban másodszor a 8 kilót. Ugyanis vagy három hétig stagnált a súlya.

Alvás: Éjjel kb 11-12 óra két-három gyors etetéssel. Most egyre többször feküdt le este 10-11 felé, mert a nappali alvásai bekavarnak az estékbe. Cserébe reggel van hogy 10-ig is alszik.

Nappal most őrület van, kezdődik az átszokás a napi egy alvásra, de ez még nem megy, úgyhogy egy dél-du1-körüli alvása van, általában stabilan két óra, aztán este viszont kidől, ha kocsiba ülünk, azonnal bealszik, ha itthon vagyunk borzalmasan nyervog, de aludni már nem akar, viszont ha bealszik úgy hat-hét felé, akkor meg nem lehet letenni 10-11 előtt tutira.

Evés: tápszer: Similac, meg a gute nachtok, amiket most végigpróbálok mind. Viszont ez volt az a hónap, amikor olyan keveseket evett, hogy vissza kellett vegyem napközben 4 kanalasra (140ml) estére meg 5 kanalasra (170ml) az adagokat a normálhoz képest (nappal 170ml, este 200ml). (ez nem azt jelenti hogy ennyit megeszik, csak ennyi van a cumisüvegben. Eddig életében úgy hat alkalommal ha evett 200-at.) de most két napja újra sokat eszik, úgyhogy biztos csak valami hullámvölgy volt

Szilárd: szinte bármi a szokásos tiltólistásokon kívül (tojásfehérje, magvak, aprómagvasok és tej), főleg BLW, azaz odaadjuk neki, ő meg elmolyol vele, de van egykétszer üveges is, de itt ügyelek hogy mindig darabos legyen. Ebből a szempontból a nestle alete 8 hónaposai azok amiket szeret. Ez mondjuk azt jelenti hogy egy evésre egy fél bébiétel már sikersztori. Amúgy nem nagyon eszik bébiételt, szerintem úgy max 25 üveggel bontottunk fel eddig.

Nagymozgás: hó elején még csak fal mellett, hó végén viszont meg már kétlábon járkálja végig a szobákat úgy ahogy neki tetszik. Persze néha bizonytalan még, meg olyan darabos robotmozgás, de nagyon cuki hallgatni ahogy tipeg a parketten. Térden is tud előre haladni, és táncolni is elkezdett ha zenét hall.

Finommozgás: tapsol, egér görgőjét tekeri, mobiltelefon gomját nyomja, kupakot lecsavar, ez mondjuk még nem az igazi tekerő mozdulat, hanem csak oldalról "pörgeti", de sikerül az esetek többségében. Ezen a gyöngyfűzősőn meg tologatja a gyöngyöket http://www.simbatoys.de/en/brands__products/eichhorn/bead_chasers/detail.shtml?sArtNr=100003705) (ez egyébként nagy favorit játék nála. nem gondoltam volna)

Fog: még mindig hat.

Eü: szerencsére nem volt semmi extra a hónapban egy kis szoruláson kívül.

Beszéd: talán a "baba" hangzott már el kétszer ismétlés után, és a "va-va" mint vau, mint kutya, de ezek még csak halvány sejtések.

EC: újra erőt vettem magamon, meg a ruhákon, előszedtük a textilpelust meg a bilit.

Hordozás: háton. Várom már azért hogy ne kelljen a kabát, mert az macera. A babakocsit meg mostmár kivittük tesómékhoz végleg.

Babajelek: ma kaptam el egy direkt mutatott "még" jelet amikor a reggeli műzlimből kért még, és az "elég" jelét is mintha mutatná már.

Egyéb: imád kukucskálni, orrot fúj (nem mindig sikerül) és adogat ("kérem"-re esetek többségében odaadja ami a kezében vagy a szájában van, illetve önként az ember szájába nyomja épp ami a kezében van), és tapsol. Kis idétlen kéztartással mutogat. Nagyon kis aranytündérbogár volt a hónapban. Illetve sokat volt itthon eb, és sokat segített. Nagyon nagyon köszönöm neki.

(és titokban ő akarok lenni)

És a hónap képekben

mirwen | 23:21 | | Ez jó! |

2010. január 13., szerda

Bréking

ma keresztültotyogott a szobán.

mirwen | 23:39 | | Ez jó! |

2010. január 10., vasárnap

segítsünk

mirwen | 19:21 | | Ez jó! |

2010. január 4., hétfő

idióta

a hülye anyuka a saját kárán tanul, az idióta meg a gyerekén.

Zsófinak olyan szorulása volt tegnap, hogy nekem kellett szegénykének segítenem kimasszírozni a cuccost ( jóétvágyat! ). Tesómnak mesélem épp hogy mi a szitu, miért lehet ez, amikor kérdezgetni kezd:

-no, de mit adtál neki mostanában újat, vagy mást?

-főtt tésztát. Vagy lehet hogy keveset itatom?

-nem tudom...

-ma pedig még tök jól evett a répás-húsos bébiételből.

-RÉPA??!!

no, és itt derült ki hogy a répát használják népi gyógyászatban hasfogónak, ORS200-ban a HIPP hasmenés ellen, répával kúrálják a kórházakban is a hasmenést, meg úgy egyáltalán, én meg kvázi főtt répán tartom a gyereket, mert úgy szereti.

Azóta beszereztem sütőtökös cuccost, meg még szilvás bébiételt is, amire eddig csak csodálkozva néztem hogy mégis ki ad ilyet a a gyerekének.

Hát az idióta anyuka aki hasfogón neveli a gyerekét.

mirwen | 22:49 | | Ez jó! |

2010. január 1., péntek

buék

mirwen | 2:13 | | Ez jó! |

2009. december 31., csütörtök

évértekelő

januárban nyolcadik hónapos terhesként dobtam egy szép hasast, majd rá két hétre részese lehettem egy jó kis utcai késelésnek.

Februárban leköltöztem anyámékhoz, majd 19-én megszületett Zsófi. (És itt akár meg is állhatnék, az életben mégegyszer ilyen horderejű dolgot úgysem tudok produkálni. A következő gyerek is ugye már csak egy második gyerek lesz.)

Márciusban kiderült hogy nem tudom etetni önerőből, úgyhogy először elkezdett fogyni, majd mikor hozzátáplálni is elkezdtük, akkor meg rögtön egy masszív kakatengert borított rám. Ugyanebben a hónapban kiderült hogy anyáméknál szembeszomszéd nénike legyilkolta a férjét.

Áprilisban vége lett a gyerekágynak, voltunk a Balatonon, elkezdtünk EC-zni, és vettünk babakocsit, amit azóta se használtunk még egyszer sem. És újra lett időm.

Májusban átfordult hasról hátra, majd megünnepeltük az első egyéves szülinapját, ezenkívül életem első - és eddig utolsó is - expresszes sikeres biznisze révén megszabadultam a (babakocsira való, amúgy szuper) pelenkázós táskától, és rászakadtam a spárgára.

Júniusban voltunk Bányászati Múzeumban, kikerült a bölcsőből, Még több gyilkolászás, és öngyilkosságra derült fény anyámék kicsiny boltjában utcáján, és megérkezett a gyönyörű csípőkendőm.

Júliusban voltunk pisztrángozni Lillafüreden, megkezdtük a hozzátáplálást, végre befejeztem a születéstörténet megírását, és egész hónapban szenvedtünk a dögmelegtől

Augusztusban Garancsi tónál meg a mátrában kirándultunk, de tulajdonképp az egész hónap az esetleges költözés, meg építkezés gondolata körül forgott, ami ugye szépen kútba esett... és utáltam a szigeteseket.

Szeptemberben ideköltözött a kisebbik hugom, úgyhogy összébb szorultunk. Eltört a laptop kijelzője, és beirattam bölcsibe a gyereket. Voltunk Hőgyészen a szarvasgomba fesztiválon, aztán hordozós héten és kijött az első foga.

Októberben sminktanfolyamon voltam -beszt tanfolyam evör-, és a gyerek elkezdett ácsorogni.

Novemberben 32 éves lettem én, meglepetés e költemény. Majd kirepültünk gyerekestől egy hétre angliába, és belefogtunk az új freeblogos játékba. 

Decemberben először rászakadtam a twitterre (majd később a facebook-os farmville-re), és megejtettük az első gyerek nélküli éttermes vacsoránkat. Aztán mikulásra Zsófi lenyelt egy csengettyűt, majd kikakilta. én meg saját magamat a depressziós pöcegödörből, és máris karácsony lett, most meg két óra és újév.

 

erről jut eszembe: kell vennem egy 2010-es határidőnaplót.

mirwen | 22:09 | | Ez jó! |

szolgálati közlemény

a haloscanről ECHO-ra áltam át, ez valami új, nagyon webkettes alkalmazás, nem tudok róla semmi többet igazán, még összeszokó félben vagyunk.

Addigis elnézést a kellemetlenségekért, és asszem mindenkinek újra be kell lépnie egyszer hogy megjegyezze.

mirwen | 12:10 | | Ez jó! |

2009. december 30., szerda

kínzó kérdés

hogy lehet megmondani egy paranoiás embernek hogy paranoiás?

mirwen | 21:24 | | Ez jó! |

2009. december 25., péntek

pedig már majdnem

tegnap a gyerek a számítógép mellett ácsorgott, és rágta az USB portból kilógó fényképezőgép adatkábelt. Aztán a számítógépen felugrott egy kis ablak:

"Windows cannot recognize the connected USB device"

mirwen | 21:18 | | Ez jó! |

2009. december 20., vasárnap

10. hónap

Adatok: hosszat most állva mértem le ahogy az asztal mellett somfordált, és úgy 70 centi. pedig most vettem neki 86-os rugdalózót..., súlyra meg kb 7800g

Alvás: Éjjel kb 11-12 óra két-három gyors etetéssel. Kicsit később fekszik le, akkor van hogy tovább alszik. Volt a hónapban egy-két ünnepnap, amikor féltíz, tíz felé keltünk, ezt nagyon nagy örömmel fogadtam, és bátorítottam a további hasonlókra.  

Nappal kábé háromszor alszik, de volt hogy kétszer, az főleg ha későn kel fel. Ha 9-kor kel, akkor egy 11-1-ig, és egy 15-17-ig tartó két intervallum az amikor alszik egy óra-másfél óra- két óra mennyiségeket, de ilyenkor este vagy elmegyünk itthonról és tud aludni a kocsiban, vagy iszonyú nyavajgós hét órától. Ha 10 felé kel fel, akkor 12-től és 4-5-től alszik.

Evés: tápszer. Leváltottam a HA Startot Similacra, az jó meg minden, sőt vettem Similac Gain-t is, ráfér a gyerekre. A nappali tápjait szoktam dúsítani instant rizspehellyel. Este meg Milupa Gute Nacht, vagy Beba éjszakai tápszer.

Szereti még a HIPP őszibarack alma teljes kiőrlésű rizzsel-t, meg a nestlé banános rizspépjét. Ennyit arról hogy majd én főzök neki. De komolyan, semmi értelme, amikor ezekből is egy-egy kanállal eszik csak. Eddig csak egyszer volt hogy egy egész bébiételt megevett volna, általában egyharmad vagy maximum fél bébiételnyit eszik.

Bezzeg a háztartási keksz meg a buláta... ezek bármikor bármennyi jöhet. Sőt, vaníliás krémtúróval is megkínáltam, bezzeg ott ment a tátogatás... 

Nagymozgás: teljesen stabilan járkál támaszkodva, és kapaszkodás nélkül is stabilan áll már. Sőt eddig kétszer voltam szemtanúja egy-egy véletlen lépésnek is kapaszkodás nélkül. Az új dolog a rugózás. Rugózás állva, rugózás négykézláb, rugózás térdelve, bárhogy, és őrült tempóban, leginkább jókedvének kimutatására. Lépcsőt mászik tesóméknál, akadályokon keresztül verekszi magát, a térdfelhúzós átkapaszkodással. Állásból szépen mentve ülésbe huppan le, ez üdítő látvány a régebbi krupliszsákként való hátrafelé elterüléssel szemben.

Finommozgás: csippentés már egész apró kenyérmorzsát, főtt répadarabkát, de még búzaszemet is. Montessori jellegű toronyról karikát le, meg visszatesz, könyvet lapoz.

Fog: még mindig hat. nem tudom hogy az alsó kettesek hogyhogy nem bújnak elő, elvileg azoknak kellett volna jönnie közvetlen az egyesek után, de semmi.

Eü: Az egész családon - incl. tesómék Bercistül - végigment a hányósfosós vírus - unokatesóm szerint nemes egyszerűséggel a rota -, de Zsófit eddig hálistennek elkerülte. Cserébe most olyan mértékű megfázás váltotta fel, hogy csak úgy dől a takony az orrából, illetve most az ambroxol hatására a garatába dőlhet a takony, úgyhogy köhög szegény sokat.

Ezenkívül ugye voltunk kétszer az ügyeleten, egyszer a csengettyűs sztori, egyszer meg éjjel valamiért nagyon sírt, csillapíthatatlanul több mint fél órája, aztán ügyeleten se tudtak mit mondani, csak hogy fájdalomcsillapító nurofen, aztán ha folytatja akkor másnap menjünk a gyerekdokihoz, de nem folytatta, szóval valami fájhatott neki, de szerencsére elmúlt.

Beszéd: első szava a nem-nem-nem lesz, ez már tuti, ezt videón is elkaptuk félig, de már kezdi érteni a saját nevét is, meg szerintem egy pár szót is, tuti. 

EC: bevallom hősiesen, ebben a hónapban nem volt se textilpelenka, se biliztetés. győzött a réteges öltöztetés, meg a napi háromszori kaki. (ráadásul valahol a lakásBAN elhagytuk a bilijét, és nem találjuk.. ???)

Hordozás: megvarrattam a háti hordozós kabátomat, úgyhogy hátihordozás. szuper, mert lehet rétegesen öltözni, és jó tudni hogy melegben van.

Babajelek: nem épp azt kezdte el mutogatni amit terveztem hogy fog, hiszen mindig mutatom (alap jelek), hanem a "pacsi" (olyan "high-five"-osan magasbatartott kézzel). Ez bezzeg nagyon megy. Ha mondjuk, azonnal vigyorogva tartja a kezét, de a legcukibb amikor játszik, majd hirtelen felém fordul, és feltartja a kezét egy kisebb "hé, te!" horkantás kíséretében hogy most akkor azonnal adjak neki pacsit.

Egyéb: a hónap híre a kis depis hullámvölgyem volt, meg hogy hogy fogalmazzam meg azt hogy ez a gyerek egy tündér, egy aranymazsolaszem, meg cukorfalat igazából, csak néha mégis nehéz, de szerencsére van akinek jobban megy az érzékletes fogalmazás.

És a hónap képekben.

mirwen | 2:31 | | Ez jó! |

2009. december 17., csütörtök

egyedül

már ugyan vége és csak egy dolgozós szombat jön, de ez a másik dolog ami kikészít: egyedül maradni egész napra a gyerekkel.

a forgatókönyv egyébként általában az hogy éjjel kb 70% százalékban kelek a gyerekhez, ezt bevállalom, nem para, amiket eb vállal be, az ajándék, bár mostanában a gyerek rigolyái miatt inkább felkelek én, csak hogy tuti megegye az adagját / ne keljen fel / időben megkapja, stb. Aztán ugye napközben az enyém, majd ha eb hazajön úgy hat felé, akkor közösen elmegyünk ügyeket intézni, vásárolni, etc, ezt már a gyerek is megszokta, sőt várja, ezek az esti alvásai kocsi nélkül nem is mennek már. Aztán hét-félnyolctól ebé a terep, ő fürdeti és teszi le 9-fél10 felé lefeküdni.

Most az volt hogy becsúszott ebnek egy céges bowling, egy hányósfosós betegség, egy kétnapos prága és egy céges karácsonyi buli, mindez másfél hétbe sűrítve, úgy, hogy előtte nem is igazán maradtam itthon még végig egyedül a gyerekkel, úgyhogy kellőképp bepánikoltam, és megjártam a lónak azt a bizonyos túloldalát.

Ugyanis amikor még én is éltem a gyermektelen nagyvilági úrilányok életét a korporét falak között, akkor kábé kinéztük azt a kolléganőt aki ötkor kiejtette a tollat a kezéből mert rohant a gyerekér' a bölcsibe', szántuk azt a kollégát aki a céges ivászatról hétkor elrohant hogy hazaértjen fürdetésre, és megvetettük azt a feleséget aki szóvátette hogy "mármegint céges rendezvény lesz? muszáj menned drágám?". Hogy hogy lehet ilyen kicsinyes és pitiáner, hogy a szerencsétlen férjéből papucsállatkát gyárt és nem engedi el ide meg oda.

Aztán itt vagyok, és legszívesebben papucsállatkát gyártanék, csak ne menjen, csak maradjon, jöjjön haza, segítsen, váltson le két órára.

ezek nélkül a napi két órás kis esti szüneteim nélkül egybefolynak a napok, elém tornyosulnak, idétlen időkig, és már hallom is a az I've got you babe-et előre, és újra meg újra. Tél, depresszió és zsupsz! máris maga alá temet az egész mint egy lavina,

(...és tudom, kussoljak, van akinek férje sincs.)

mirwen | 14:13 | | Ez jó! |

Régebbiek | Végére »
Locations of visitors to this page


Sponsored by
Web Hosting

Weblog Commenting and Trackback by HaloScan.com



© newrim|mirwen - Minden jog fenntartva! | special thanks to www.maersk.com